Növények felállítása
Mégsem rendelkeznek tudattal a fák Azt már régóta tudjuk, hogy a növényben, ha megtámadják tegyük fel, elkezdi enni egy hernyóegy jel fut végig, ami büdös illékony szerves vegyületek kiválasztását indítja el.
A Cornell Egyetem kutatói most megfejtették a vegyület egyik szerepét: a növény ezzel jelez a közelében lévő társainak, hogy védekezzenek, mert veszély közeledik. A szakértők szerint ez gyakorlatilag egy büdös vészkiáltás a többiek számára — írja a Science Alert.
A kutatók az aranyvessző egyik alfaját Solidago altissima vizsgálták meg: kiderítették azt is, hogy azok a növények, amelyeket már többször támadtak meg, egymáshoz hasonlóbb kémiai szignált bocsátanak ki, ami azt jelenti, hogy egy univerzális veszélyjelzést adnak a többieknek — teljesen mindegy, hogy ugyanabba a fajba tartoznak-e, vagy sem. A kutatók a természetben végezték a kísérletüket, véletlenszerűen elszórt, kaspóba ültetett aranyvesszőkkel, amelyek között volt egy, amire rászabadították a növényfajt kifejezetten kedvelő levélevő Trirhabda virgata nevű bogarat.
A növény testét befedték egy szövetgallérral, ami felfogta az általa kibocsátott kémiai jeleket, amiket később a kutatók elemezni tudtak.
Az eredmények ellenőrzése érdekében egy kontrollcsoportot is felállítottak a növényekből. Hetekkel később megfigyelték, hogy a megtámadott növények milyen kémiai jeleket bocsátottak ki magukból.
Kiderült, hogy védettebbek voltak a megtámadott növény körüli növények, mint a kontrollcsoport tagjai, ami növények felállítása mutatja, hogy a növények figyelmeztetési módszere hatékonynak bizonyult: növények felállítása, amelyek befogták a vészjósló jeleket, azonnal elkezdték megvédeni magukat.
Azt viszont, hogy milyen hatásokat váltanak ki a növényekből, nagyrészt már tudjuk: a megrongálódott fű például olyan szagot bocsát ki magából, ami képes a parazita darazsakat vonzani, amik lerakják a petéiket a növényt zaklató rovarok és bogarak testébe.
JELENTKEZÉS A kutatók a természetben végezték a kísérletüket, véletlenszerűen elszórt, kaspóba ültetett aranyvesszőkkel, amelyek közül a középsőt korábban már megtámadta a növényfajt kifejezetten kedvelő, Trirhabda virgata nevű, levélrágó bogár. A növény testét befedték egy szövetanyaggal, kiküszöbölte az érintésalapú kommunikációt a növények között, a cserepeknek köszönhetően pedig a gyökéralapú információ-átadás lehetőségét is kizárták a tudósok. A kutatók egy kontrollcsoportot is felállítottak, ám ebben csak olyan növények voltak, amelyeket korábban nem ért támadás. A kísérlet során pedig a már említett levélrágó bogarakat rászabadították a két csoportra.
A dohánynövény olyan szagot bocsát ki, ami elriasztja a nőstény éjjeli lepkéket, amelyek így nem petéznek a növényre, és a kikelő hernyók nem eszik meg a leveleket.
